Libatömés

Nagyanyáink praktikái

A libazsíros kenyeret, nemkülönben a libamájat csaknem mindenki kedveli. A hosszúra nyúló ősznek köszönhetően a legtöbb gazda legalább kukoricából elégséges mennyiséget takarított be. Ezért sokan közülük most azt forgatják a fejükben, hogy a baromfiudvarban található libák közül kettőt-hármat hízóba fognak.

Tudni kell, hogy a jó minőségű kukorica a liba igazi hízlaló takarmánya. A nagy libamáj “titka” szintén foglalkoztatja a hízlalókat. Vannak, akik a rézgálicnak, a rézpénznek, az ivóvízbe tett agyagnak, a kukorica közé kevert lisztnek, lucernalisztnek zsírnak, csípős paprikának, cukornak, olajnak, kockára vágott burgonyának, és különböző antibiotikumoknak tulajdonítanak nagy jelentőséget. Alapos vizsgálatok mind ez ideig nem tudták kimutatni a felsorolt anyagok májnövelő hatását, így maradjunk mi csak a kukoricánál. A takarmány jó minőségét hangsúlyozni szükséges. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a hízlaló takarmány nem lehet penészes, csutka- és földdarabokkal kevert. Jó minőségen azt értjük, hogy a tengeri lehetőleg ókukorica, padláson vagy góréban szárított legyen, a csövek hegyén lévő léha szemeket ne tartalmazzon. A kombájnnal betakarított szárítóban szárított, sérült héjú, szemű, nem kellően kifejlődött kukorica lúdhízlalásra nem megfelelő. Óvakodjunk a pörkölt szemű, éretlenül betakarított, penésszel fertőzött kukoricák használatáról.

Tömés előtt a kukoricát üstben lassú tűzön megpárolják, vagy több órán át sós vízben áztatják, zsírral vagy olajjal keverik, hogy csúszósabb legyen. Egyes tapasztalatok szerint a birka- és marhafaggyú az üst fenekén a kukoricával együtt párolva a zsírt nemcsak helyettesíti, a májat is javítja. Az emésztést javítja egy százaléknyi sónak, kevés fokhagymának a kukorica közékeverése, s az is, ha ludanként egy-egy rézpénzt a kukorica között a nyelőcsőbe juttatunk. A vöröshagyma bekeverése annak vitamintartalma miatt előnyös.

A hízlalás kezdetén naponta kétszer tömik a libát. Később a napi háromszori tömés a megfelelő és elegendő. Egyes nagy hízlalók hajnaltól éjszakáig ötször-hatszor is megtömik a ludat, mert jobb eredményt ad az intenzív, ám rövidebb ideig tartó hízlalás, mint az öt-hat hétig elhúzódó napi kétszeri tömés. A tömés első két hetében naponta ludanként hetven deka, a második-harmadik héten 1-1,2 kg, az esetleges negyedik héten 80 deka kukoricát tömhetünk. A hízóliba előtt mindig legyen ivóvíz. Egyesek csak tömés után fél órával itatnak, amikor már nem kell attól félni, hogy a liba kirázza a nyelőcsövéből a kukoricát.

A hízottságot jelzi az állatok viselkedése. A vágásra érett lúd sokat ül, liheg, aluszékony. A jól kihízlalt lúd eredeti súlyának 70-80 százalékát magára szedi, súlya tehát csaknem megkétszereződik. A hízólibával úgy kell bánni, mint a hímes tojással, a megterhelt szervezetű, erőltetetten táplált állat maga is, s a mája is egyre nagyobb, így ütődésre, nyomásra különösen érzékeny.

János gazda

 


//

Keresés a setarepules.info-n

Nálam végzett pilóták