Leonard Cohen műfordítások

Forrás: rock-poezis.freeblog.hu

 

Leonard Cohen: Záróra (Closing Time)

 

és iszunk és táncolunk

a bandára jókat rázunk

szétönti Johnny Walker bölcsességét

és az én édes társam jő

az Irgalom Angyala ő

a fél világot combjához dörgöli

minden piás s táncos boldog hálás neki

s a hegedűs kígyózó dallamot húz

lerepül rongyokban minden női blúz

férfilábak taposnak rajtuk

kedvest váltunk kedvest elvesztünk

ha vége a dalnak akkor sem fizetünk

záróra van

 

magunkban romantikázunk

ecetes ízű almaborunk

s a szentlélek felkiált: ³hol a marhahúsunk?²

csupaszon úszik a hold

a nyár illatos éjt

és megnyugvás-reményt hozott

vitázunk és tántorgunk

csigalépcsőn létrán imbolygunk

a toronyba hol áldott óránk csengenek

biztosan így történt akkor

egy sóhaj egy jaj egy falánk csók valahol

a Szerelemkapu egy hüvelynyit engedett

nem tudom aztán mi történhetett

de már záróra van

 

imádom szépségedet

de azért nem vesztem eszemet

hogy gyönyörű vagy te is tudtad

és testedért imádtalak

egy isteni hang mondja nekem

hogy testedben te vagy velem

szerettelek mikor áldott volt e szerelem

s szeretlek most hogy nem maradt semmi sem

csak a fájdalom hogy túl sokáig tartott

a hajótörött meg nem nyugodhatott

nem tudom mi lesz ezután

szabadságnak tűnik de inkább halál talán

vagy a kettő között nem tudom

záróra van

 

iszunk és táncolunk igen

de nem történik semmi sem

üres a hely mint a Mennyek szombat este

és az én igaz Kedvesem

megtapos és megnevettet engem

százéves már mégis hordhat selymet

felveszem “Csúf Igazság” kelyhemet

nem hallhatnak róla ifjúi fülek

csak azt hogy nem ér egy garast az egész

az őrület egyszer mindenkit elér

hol az ördögért élsz-halsz hol meg Xtusért

de a főnök utálja ha baromkodunk

vakító fényben szétszakadunk

záróra van

(1992)

 

Tudod hogy ki vagyok (You Know Who I Am)

 

Nem követhetlek szerelmem

te sem követhetsz engem

a távolság vagyok mit elhelyeztél

a pillanatok és köztem

 

tudod hogy ki vagyok

elvakított a nap

az vagyok aki egyszer

semmit majd mindent ad

 

néha csupaszon akarlak

néha vadságod vágyom

hogy kihordd gyermekemet

a másikat holtan látom

 

ha mégis megtalálsz egyszer

megadom magam neked

s otthagyok neked egy megtört férfit

kit még tán összeszedhetsz

(1971)

 

 

Leonard Cohen: Tűz (Fire, from Night Magic)

 

felgyújtottam a szerelemházat ma éjjel

tökéletes körbe

láttam gyomokat követ

és semmit fölötte

 

egyes légi lények

megrémültek az éjben

jöttek hogy viszontlássák a földet

és elpusztultak a fényben

 

és most égről égre szállok

s minden feketeség dalol

a csónakban mit megácsoltam

csonka szárnyaikból

 

tűz az otthonom

tűz minden vonásom

tűz jön az égből

a tengerből

gyere tűz gyere

égesd magad

szerelemházadat

(1984)

 

 

Ég veled, Marianne (So Long Marianne)

 

Gyere az ablakhoz kis kedvesem

tenyeredben olvashatnék

magam tán cigánynak képzelem

mielőtt házadba lépnék

 

ég veled Marianne

ez órában ketten

nevettünk sírtunk

sírtunk s nevettünk

újra mindenen

 

imádok veled élni tudod

de melleted mindent feledek

nem fohászkodom az angyalokhoz

s ők értünk sem miséznek

 

ifjak voltunk még az első estén

a zöld orgonás ligetben

rajtam csüggtél mint egy feszület

s letérdeltünk a sötétben

 

azt írod most is mellettem vagy

miért vagyok magam nap nap után?

a peremen állok és finom pókhálód

sziklához köti a bokám

 

kell nekem rejtett szerelmed

mint friss borotvapenge fázom

elmentél mikor mondtam menj csak el

de hazudtam csupán bátorságom

 

oly nagyon szép vagy igen

elmentél és új néven szólítnak

míg én felhágtam e hegyoldalon

hogy eső mossa le szemhéjamat

 

nem látom többé szívemben szemed

minden tengernek otthona tested

miért meséltél magadról mindenkinek

titkunkat miért kifecsegted

 

ég veled Marianne

ez órában ketten

nevettünk sírtunk

sírtunk és nevettünk

mindenen

(1969)

 

Leonard Cohen: Alexandra elmegy (Alexandra Leaving)

 

hirtelen az éjszaka lehült

Szerelemisten indulni készült

Alexandrát vállára vette

a szív őrei között megszöktette

 

egyszerű örömök lassú léptek

formátlan körben a  fényre értek

mindennél fényesebben ragyogtak

hangok és bor közé zuhantak

 

nem érzéket csaló ravaszkodás

reggelre fáradt bajos álmodozás

mondj búcsút  Alexandra elment

mondj búcsút  Alexandra elveszett

 

hiába alszik bársony takaródon

hiába ébreszt csókjával forrón

ne mondd hogy elképzelt pillanat

hasonlóval ne áltasd magad

 

mint aki régóta erre készül csak

menj az ablakhoz s látvánnyal szívd tele magad

finom zene Alexandra kacaja

igéretednek még van foganatja

 

és te ki megtisztelted estjét

s benned a tisztelet újra élt

mondj búcsút Alexandra elment

mondj búcsút Alexandra elveszett

 

hiába alszik bársony takaródon

hiába ébreszt csókjával forrón

ne mondd hogy elképzelt pillanat

hasonlóval ne áltasd magad

 

mint aki régóta erre készül csak

kezedben tervek az elpusztítottak

ne találj gyáva magyarázatokat

mint kit elrejt ok és okozat

 

és te kit megdöbbentett egy érzés

megszegett törvény megtorpant keresztvetés

mondj búcsút Alexandra elment

mondj búcsút Alexandra elveszett

(2001)

 

 

Leonard Cohen: Az ár (The Flood)

 

gyűlik az ár

gyűjti az erőt

elmos minden partot

s minden háztetőt

elmerül a test

s a lélek beleremeg

leírtam mindent

biztosat nem lelek

(1973, Izrael)

 

 

Leonard Cohen: A szerelem hívja nevedet (Love Calls You By Your Name)

 

azt hitted soha meg nem történhet

mindazokkal kiknek megfelelsz

tested legendába vész

a fenevad szeliden hever

de itt s csak itt

a születés és a jel benned

az óceán s a felvágott ér benned

az eső s a hóember benned

mégegyszer mégegyszer

a szerelem hívja nevedet

 

nők az emlékkönyvedben

kiket imádsz s átkozol még

kik tíz körömmel kapaszkodtak beléd

amint a dicsőség csúcsára lépsz

de itt s csak itt

mogyoró s ketrec benned

óra és kor benned

sötétség és színpad benned

mégegyszer mégegyszer

a szerelem hívja nevedet

 

magányod válladra veszed

mint egy puskát de lőni nem tudsz már

dülöngélsz e furcsa moziban

felmászol egy képkeret vár

de itt s csak itt

holdfény és utca benned

alagút és vonat benned

áldozat és sebek benned

mégegyszer mégegyszer

a szerelem hívja nevedet

 

hadd törpengjen a hölgy szerelmemen

térítést  tőle nem várok

alant utazom fel s alá járok

és mindig messze még a sarok

de itt s csak itt

a táncos és pálcája benned

a vitorlás a csatorna benned

a hírek s kis fájdalmak benned

mégegyszer mégegyszer

a szerelem hívja nevedet

 

hol vagy Judith Anna hol lehetsz

hol vannak a hősök ösvényei

fennhangon kérem oldd el kötésem

sántikálok vagy nyomorék lettem?

ide csak ide csak

szélmalom és mag benned

napkorong és lánc benned

áruló és bűntudat benned

a szerelem hívja nevedet

(1971)

 

 

 

Leonard Cohen: Lavina (Avalanche)

 

Lavinába léptem

elborította lelkem

amikor nem látsz púposnak

alszom aranyhegy mélyében

ha  fájdalmat legyőzni vágysz

szokd meg hogy engem szolgálsz

 

megütsz puszta véletlen

aranyláz ver téged ki

a nyomorék kit pátyolgatnál

nem éhes hideg sem gyötri

élettársad nem lesz soha

a világ középpontjába’

 

talapzaton állok

nem te jelölted ki helyem

nem kényszeríthetsz térdre

csúf meztelen engem

én vagyok maga a talapzat

a szörnynek mit megcsodálhatsz

 

ha fájdalmat vágysz legyőzni

tanulj meg felvidítani

de mit adsz morzsányi szerelem

egyhamar elfelejtem

nem igaz ez a fájdalom

csak sebeid árnyait látom

 

imádni kezdtelek téged

én ki fukar nem vagyok

kérdezni kezdtelek téged

én ki semmit nem akarok

azt mondod messze jársz már tőlem

de lélegzetedet most is érzem

 

ne hordd e régi rongyokat

tudom hogy szegény nem vagy

s ne szeress ily szörnyű hévvel

ha még bizonytalan vagy

te jössz most kedvesem

a te húsodat viselem

(1971)

 

 

Leonard Cohen: Téli hölgy (Winter Lady)

 

csavargó hölgy maradj még

míg az éj nem ér véget

csak  állomás vagyok utadon

szeretőd nem lehetek

 

hógyermekkel osztottam ágyam

mikor fegyverrel szolgáltam

hogy az éji fagy keményebb legyen

mindenkit legyilkoltam

 

haja a tiédhez volt hasonló

de ha álomba merült

mint aranyfüst-lélegzet

sok fürtje fátyolként szétterült

 

miért állsz oly csendesen

az ajtóm előtt ott?

utadat régóta járod

lépted hozzám hozott

 

csavargó hölgy maradj még

míg az éj nem ér véget

csak állomás vagyok utadon

szeretőd nem lehetek

 

 

Leonard Cohen: A híres kék ballon (The Famous Blue Raincoat)

 

Hajnali négy van december vége

azért írok hogy tudjam jól vagy-e

New York hideg de szeretem a helyet ahol élek

átadom magam este a Clinton street-i zenének

azt hallottam a mély sivatagban házat építettél

a semmiért élsz de tán némi emléket megőríztél

 

Jane elment egy hajfürtöddel igen

tőled kapta azt mondta nekem

amikor eltűntél azon az éjjelen

eltűntél előlem?

oly öregnek tűntél a legutolsó napon

híres kék ballonod szakadtan lógott válladon

az állomásra mentél lesni a vonatot

magad jöttél haza Lili Marlene itt hagyott

asszonyom csak fellángolás volt neked

de visszatért senkinek nem kellett

 

rózsával fogad között látlak

sovány tolvaj cigánynak

látom Jane már felébredt

üdvözöl téged

 

mit mondhatok neked testvérem gyilkosom?

mit is mondhatnék már?

talán hiányzol talán megbocsátok

boldog vagyok hogy utamba álltál

ha erre járnál Jane-ért vagy értem

ellenséged alszik szabad a szerelmem

 

és köszönöm hogy szeméből fájdalmát elvetted

azt hittem örökre enyém és semmit nem tettem

 

Jane itt van egy hajfürtöddel igen

tőled kapta azt mondta igen

amikor eltűntél azon az éjjelen

őszinte barátod Leonard Cohen

(1971)

 

 

Leonard Cohen: Johanna (Joan of Arc)

 

lángok követték Johannát

míg vágtatott az éjen át

hold nem sütötte páncélját

nem vezette senki útját

 

“elfáradtam a harcban

aratni vágyom titokban

hosszú menyasszony-ruhában

táplálnám mohó étvágyam”

 

“mily öröm hallani hangod

lángolva lestelek téged

tudod kivánom Johanna

magányod hidegséged”

 

“és ki vagy te?” – kérdezte

a füstből szóló hangtól

tűz vagyok, szépségem, én

jeges gőgödről álmodó”

 

“nos tűz, enyhítsd testedet

tiéd az enyém légy ügyes”

s e szókkal rázuhant Johanna

örökkévaló hitves

 

és mélyen bent büszke szívéből

Johanna porát elűzte

a násznép feje fölé

fátylának hamvait feltűzte

 

és mélyen bent büszke szívéből

Johanna porát elűzte

megértette ez a sorsa

kedvese tűz és ő a rőzse

 

láttam a kínját hallottam jaját

láttam glóriát szemében

szerelmet fényt akarok én

a gonosz kebelében

(1971)

 

 

Leonard Cohen: Izsák története (The Story Of Isaac)

 

az ajtó lassan kinyílt

s belépett apám

kilencéves voltam

fölém magasodott

kék szeme csak úgy fénylett

hangja jéghideg volt

s szólt “látomás kísértett

tudom szent vagyok s erős

teszem kötelességemet”

nekivágott a hegynek

én szedtem a lábam utána

aranyfejszéje fénylett

 

a fák zsugorodni kezdtek

a tó női tükörré vált

megálltunk inni egy korty bort

az üveget elhajítottuk

mely azonnal eltörött

s akkor kézenfogott

talán sast láttam körözni

vagy keselyű lehetett

– nem tudom meg már soha –

majd apám oltárt emelt

közben hátrafordult egyszer

tudta hogy szökhetem el

 

ti ki áldozó oltárt

emeltek gyermekeknek

többé ne tegyétek

a látomások nem terveznek

sem démon sem isten

nem kísérthet

kik gőggel magasodtok most

vérhabos fejszével a kézben

nem voltatok ott tegnap

mikor a hegytetőn hevertem

és apám keze megremegett

az Ige szépsége felett

 

s ha ezután testvérnek mondotok

bocsássatok meg hogy kérdem

honnan-e jogotok?

amikor a porba hull a végzet

ha kell veletek végzek

de ha tudok segítek nektek

irgalom az uniformisnak

békéltetőnek és harcosnak

amikor páváskodnak

(1969)

 

 

Leonard Cohen:Az utca történetei (Stories Of The Street)

 

Enyém az utca s történetei spanyol hangok kacagnak

most éjjel Cadillac-ek mérges gőzökben hasítanak

kihajolok mélyen vén szállodám ablakán

egy kezem rám emelem de a másik a rózsán

 

hallottam azt mesélik háború készül vége mindennek

a városok félig  romokban menekülnek az emberek

de alkony gyermekei még egyszer hadd kérdezzem meg

vajon a vadászok értem is üvöltenek?

 

és hová mennek az országutak most hogy szabadok vagyunk?

miért masíroznak még a katonák ha már hazaindulunk?

Ó, széplábú hölgy, idegen melletted

szenvedésedbe zárva rozmár lesz örömed

 

vajúdik a vágy kora és a szülők a bábát

kérik: mesélje el a pohár két oldalát

és most a gyermeket mint papirsárkányt húzzák

egyik szemében jövőt hordoz a másikban éjszakát

 

ó gyere velem kicsim egy tanyát találunk

nő a fű  terem az alma s állatot tartunk

s ha éjjel felriadok s megkérdem: ki vagyok?

vigyél vágóhídra a báránnyal együtt várok

 

egyik kezem a hexagrammon a másik a lányon

táncolok a világnak hívott jókivánságon

kicsik vagyunk a csillagok közt nagyok az éggel szemben

s elkapnám tekintetedet a metrótömegben

(1968)

 

 

Leonard Cohen: Dalok tornya (Tower of Songs)

 

elmentek barátaim szürkül a hajam

szenvedek ott hol sokat játszottam

bolondul szeretek de minden hiába

naponta fizetem bérem

a Dalok  Tornyába’.

 

kérdtem Hank Williams-t “milyen egyedül az élet?”

de Hank Williams-től még nem jött felelet

de hallottam hogy köhög végig egy éjet

száz emelettel a Dalok Tornya felett

 

ilyennek születtem nem volt választásom

aranyhangom isteni adományom

és huszonhét angyal a mennyből alászállva

rákötözött a Daltorony asztalára

 

ejtsetek tű-sebeket a vudu-babán

kár kedves hogy nem is hasonlít rám

ablaknál állok erős fénynyalábban

ne öljön meg téged egy nő a Dalok Tornyában

 

keserű vagyok mondhatjátok de abban biztos vagyok

szegény szobában hevernek a gazdag láncok

istenitélet jő  tévedek talán

A Daltorony vidám hangjait hallanám

 

látlak ott állsz a túlsó parton

hogy lett ilyen széles a folyó nem tudom

szerettelek szerettelek

és minden híd mögöttünk leégett

de közel van ami csak elveszett

nem vesztünk el semmit soha többet

 

isten veled nem tudom mikor térek vissza

kilakoltattak minket az alsó toronyba

de hallasz rólam nem némít a távol

szelíden szólok hozzád

a Daltorony ablakából

(1988)

 

 

Leonard Cohen: Tudja minden ember (Everybody Knows)

 

Tudja minden ember hogy csalt a kocka

minden ember sorsát kabala húzza

tudja minden ember a háborúnak vége

tudja minden ember a jók vesztére

tudja minden ember  hogy a harc bunda

a szegény csak koplal a gazdagnak futja

mindig így megy ez

minden ember tudja ezt

 

tudja minden ember a hajó süllyed

tudja minden ember a kapitány füllent

tudja minden ember hogy milyen ott lent

ha apjuk kutyájuk végleg elment

minden ember néha magában beszél

minden ember egyszer csokoládét kér

hosszú szálú rózsát kezébe vesz

minden ember tudja ezt

 

tudja minden ember hogy szeretsz kedves

tudja minden ember hogy igazán kellek

tudja minden ember hogy hűséges voltál

alig egyszer-kétszer ha meg is csaltál

tudja minden ember hogy szemérmesen

sok másik is látott már meztelen

tudják rengetegen

 

minden ember tudja ezt

minden ember tudja ezt

mindig így megy ez

minden ember tudja ezt

 

tudja minden ember a most is örök

tudja minden ember te jössz s jövök

tudja minden ember neved fennmarad

mert idézik verssoraidat

tudja minden ember az üzlet megbukott

Vén Feka Joe csak szedi a gyapotot

szalagokkal pöffeszkedj

minden ember tudja ezt

 

tudja minden ember hogy a Pestis jön

tudja minden ember  gyorsabb mint a vízözön

tudja minden ember hogy a csupasz férfi és nő

teste már csupán múltból fénylő

tudja minden ember halott e képe

de ágyadban ott lesz a mérce

ami keretbe tesz

minden ember tudja ezt

 

minden ember tudja ezt

minden ember tudja ezt

mindig így megy ez

minden ember tudja ezt

 

tudja minden ember száz baj gyötör

tudja minden ember mit éltél eddig

a Golgotha vérző keresztjétől

óceán-Malibuig

tudja minden ember hogy összetörünk

egy pillantást a Szent Szívre vetünk

míg minden száz darabban lesz

minden ember tudja ezt

(1988)

 

 

Leonard Cohen: Táncoltass míg véget ér a vágy (Dance Me To The End of Love)

 

Táncoltass a szépségeddel egy égő hegedűn

táncoltass a pánikban míg lelkem felderül

emelj fel mint olajágat galambod visszaszáll

táncoltass míg végetér a vágy

táncoltass míg végetér a vágy

 

mutasd meg a szépségedet mikor senki  meg nem lát

hadd érezzem hullámzásod mint Babilón torát

tárj fel bennem minden kételyt s szorító határt

táncoltass míg végetér a vágy

táncoltass míg végetér a vágy

 

táncoltass meg a menyegzőn forgass pörgess még

táncoltass még finoman hosszan sem elég

szerelmünkben mind a ketten fent és lent vagyunk

táncoltass míg végetér a vágy

táncoltass míg végetér a vágy

 

táncoltass a születendő gyermekek felé

táncoltass a csókjainktól gyűrt függöny elé

emelj sátrat fölében ha minden kötél szakad

táncoltass míg végetér a vágy

táncoltass míg végetér a vágy

 

táncoltass a szépségeddel egy égő hegedűn

táncoltass a pánikban míg lelkem felderül

érints engem csupasz kézzel bársony kesztyűvel

táncoltass míg végetér a vágy

táncoltass míg végetér a vágy

(1984)

 

 

Leonard Cohen: Chelsea Hotel 2

 

A Chelsea Hotelből emlékszem rád jól

szóltál bátrakat édeset

rámbuktál egy széjjeltúrt ágyon

míg lent a limuzinok tűkön ültek

ez volt a helyzet ez volt New York

pénzre és húsra hajtottunk

ez a szerelem a dalbeli melósnak

és nekünk kik megmaradtunk

 

de te eltűntél igaz kedves

csak hátadat látták a tömegben

nem hallottam soha hogy azt mondtad volna:

“akarlak nem akarlak

akarlak nem akarlak”

e cirkusz-fergetegben

 

A Chelsea Hotelből emlékszem rád jól

híres voltál legendás szíved

a szép pasik kellenek ismételgetted

de én voltam a te kivételed

ökölbe szorultunk mint azok

kiket meggyötör sok szépek szépe

a tükörbe néztél: “annyi baj legyen

csúfak vagyunk de miénk a zene”

 

de eltűntél igaz kedves

csak hátadat látták a tömegben

nem hallottam soha hogy azt mondtad volna:

“akarlak nem akarlak

akarlak nem akarlak”

e cirkusz-fergetegben

 

minden elhullt madár nem marad bennem

nem mondom hogy legjobban téged szerettelek

A Chelsea Hotelből emlékszem rád jól

néha néha azért felidézlek

(1974)

 

 

 

Leonard Cohen: A vágy trónja- variációk (The Throne of Desire – variations)

 

A vágy trónja – variáció

(The Throne Of Desire – variations)

és akarom

hogy szépséged

elrejtsed

minden szem elől

csak nekem add

nőiséged

s ne hallják nyöszörgésed

mikor felcsigáznak

gyermek-érintések

 

igaz leszel velem

és nem

hűtelen

szoros köpenyt sző

neked

kedvességed

nem lesz férfi

ki megérti

suttogó vad parancsaid

a gyermekkortól az éjszakáig

 

mitől fogy a hold

egy férfi felett

s visz ajkadhoz

áradó lelket

s megdermeszti kemény

emlőidet

s hallja nyöszörgésed

mikor felcsigáznak

gyermek-érintések

 

s akarom

kacsints rám

akarom

gondolj rám

akarlak rajtam

akarlak alattam

hogy felébredj

akarlak fátyolban

légy félénk

s légy ügyes

légy fenevad

és szemérmes

 

légy bolond

és bölcs belül

maradj itt

maradj kívül

fésüld ki hajad

hagyd meg fürtökben

a világ kell egészben

nekem!

 

(1984)

 

Leonard Cohen: Eleget szerettél (You Have Loved Enough)

 

 

bánattal jöttem hozzád

azt mondtad: kenyérrel jöjjél

nem tudtam élni sem már

te a holtakhoz felvettél

 

felsöpörtem márvány termeket

te a pincébe küldtél

álmoktól távol tartottál

amíg ráébresztettél:

 

nem én vagyok aki szeret

a szerelem ragad meg

teli csomagom vele

de feladni nem engeded

 

s amikor érintésed éhe

a vágyból felszínre jő

azt súgod: eleget szerettél

hadd legyek én a szerető

 

(1999. szeptember, Hydra, végleges változat 2000 július)

 

 

Leonard Cohen: Ezer csókoknak mélyén (A Thousand Kisses Deep)

 

jöttél és megfogtál reggel

mint egy szelet húst két kezeddel

csak a magányosok tudják

hogy mily jó mily édes ez

álmomban levegőtlen

birtokoltalak bekötött szemmel

majd felébredtünk te meg én

ezer csókoknak mélyen

 

szerettelek mikor kinyíltál

mint liliom-napsugár

de már rég múmiává tettek

a merevítő esőcseppek

ki téged jegesen szeretett

alkalomadta testéből

jelenből és múltidőből

ezer csók mélyéből

 

még a gyönyörben mártózom

de partraszállni kész vagyok

kiszáradt sodrást találnak

a ragadozó szárnyalók

révbe értünk ím ketten

csak ne párologjunk el

megfulladok ha kell menten

ezer csóknak mélyében

 

csábíthasz még hisz tudod

végtelenül lehetsz csaló

de a törvényen túl nekünk

nem lesz sem hit sem jó

de ha dalolnak az egyetlen

végtelen benső tűzhelyről

elolvadok egy újabb éjben

az ezer csóknak mélyéből

 

a Toronyban bűvész vagyok

varázskortyot kapok

meg nem szökhetem soha

lusta és gyenge vagyok

de az éjszakák örökké tartanak

szelid szegénységünkben

egyesült szívünkkel ugorjunk

ezer csóknak mélyébe

 

vágtató pónik virágzó lányok

a kocka elvettetett

nyersz még de jön az óra

a baraka elszelelt

kényszerű békét kötsz

múltadra nincs bocsánat

élsz életed nem álom már

az ezer csók mélybe fulladt

 

még most is a vörösbor tüzel

csak lassúra táncolok egyre

ha felcsendül a búcsú dala

szívemnek nem utolsó estje

s ha sok út vár még rám

s sok igéretet tervezek én

letörlöd őket mind

az ezer csók legmélyén

 

egyszer halálangyal vagy

Szentséges Vigaszom

egyszer a Megváltó Lehelete

majd a belseni Borzalom

nem kell bukfenc nem kell tévút

a csellengő szerelem ellen

mit tanúsítunk időben s vérben

az ezer csók mélyében

 

(2000. május)

 

 

Leonard Cohen: Itt vagyok Neked (I’m Your Man)

 

ha szeretőre vágysz

mindent megteszek

ha más szerelem kell

maszkot öltök neked

ha társra vágysz csupán

fogd meg csak a kezem

ha ütni-verni akarsz

állok elébed

itt vagyok Neked

 

ha bokszolót imádsz

ringbe szállok érted

ha orvosodra vársz

megvizsgálom mindened

ha kell egy sofőr melléd

vagy utazni kívánsz

tudod megteheted

itt vagyok Neked

 

a Hold túlontúl fénylik

a lánc nagyon szorít

a vad nem alszik vonít

felidéztem

minden ígéretem

mit mind megszegtem

 

de egy férfi  nem kaphat vissza

egy asszonyt térden csúszva

hozzád kúszom kicsi

lábad elé újra

kiüvöltöm szépséged

mint egy veszett kutya

szívedbe marok

széttépem takaród

s azt mondom kérlelve

Neked itt vagyok

 

ha megpihennél az úton néha

vezetek helyetted

ha egyedül rónád életed

eltűnnék belőled

ha apa kell gyermekednek

vagy csak sétálni akarsz

a homokban velem

itt vagyok Neked

 

(1988)

 

 

Leonard Cohen: A hit (The Faith)

 

Oly mély és vak a tenger

A nap vad bánat

A bot a kerék a lélek

Szerelmem nem vagy még fáradt?

A bot a kerék a lélek

Szerelmem nem vagy még fáradt?

A vér a föld a hit

El ne feledd e szavakat

Szent helyedet imádat

Szerelmem nem vagy még fáradt?

A vér a föld a hit

Szerelmem nem vagy még fáradt?

Keresztek minden hegytetőn

Minaret és csillag

Túl sok sírhely még üres

Szerelmem nem vagy még fáradt?

Oly mély és vak a tenger

Hol a nap még lenyugodhat

S feloldozza magát az idő

Szerelmem nem vagy még fáradt?

S feloldozza magát az idő

Szerelmem nem vagy még fáradt?

 

(2004)

 

2009. márc. 6. 3:42 | még nincsenek kommentek

Kategóriák: Leonard Cohen Címkék: spirituális

írta: GNL

Pontszám:  0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Leonard Cohen: Ég veled, Marianne (So Long, Marianne)

 

 

Gyere az ablakhoz kis kedvesem

tenyeredben olvashatnék

magam tán cigánynak képzelem

mielőtt házadba lépnék

 

ég veled Marianne

ez órában ketten

nevettünk sírtunk

sírtunk s nevettünk

újra mindenen

 

imádok veled élni tudod

de melleted mindent feledek

nem fohászkodom az angyalokhoz

s ők értünk sem miséznek

 

ifjak voltunk még az első estén

a zöld orgonás ligetben

rajtam csüggtél mint egy feszület

s letérdeltünk a sötétben

 

azt írod most is mellettem vagy

miért vagyok magam nap nap után?

a peremen állok és finom pókhálód

sziklához köti a bokám

 

kell nekem rejtett szerelmed

mint friss borotvapenge fázom

elmentél mikor mondtam menj csak el

de hazudtam csupán bátorságom

 

oly nagyon szép vagy igen

elmentél és új néven szólítnak

míg én felhágtam e hegyoldalon

hogy eső mossa le szemhéjamat

 

nem látom többé szívemben szemed

minden tengernek otthona tested

miért meséltél magadról mindenkinek

titkunkat miért kifecsegted

 

ég veled Marianne

ez órában ketten

nevettünk sírtunk

sírtunk és nevettünk

mindenen

 

(1971)

 

 

Leonard Cohen: Suzanne

 

Suzanne levisz téged

 

a folyó rejtekébe

 

hallgatod  hajóit

 

s vele töltöd éjed

 

pedig bolond ő jól tudod

 

de éppen ezért véded

 

tea s narancs étked

 

mind Kínából jött ízek

 

mikor azt mondanád végre

 

hogy szerelmed ne kérje

 

akkor a hullámokra ültet

 

s a folyó neked felelget

 

s te elutaznál véle

 

a vakvilágba messze

 

tudod hogy bízhatsz benne

 

mert e tökéletes testben

 

lelked meglelted

 

Jézus tengerész lett

 

mikor járt a vizek felett

 

és sok időbe tellett

 

míg fatornyából kinézett

 

amikor bizton tudta

 

csak sok vízbefúlt látja

 

szólt:” mind tengerész lesz

 

míg a tenger elereszt”

 

de addig ő is összetört

 

míg az égbolt felderült

 

elhagyottan emberül

 

mint egy kő elmerült

 

a tudás alatt

 

s te elutaznál véle

 

a vakvilágba messze

 

tudod hogy bízhatsz benne

 

mert tökéletes testben

 

lelked meglelked

 

most Suzanne kéz a kézbe’

 

levisz folyó-rejtekébe

 

az Üdvhadsereg rongya

 

s minden selyme csupán rajta

 

csorog a nap mézsugára

 

a kikötő-Madonnára

 

s megmutatja mit láss

 

hol szemét s virágágyás

 

s algába bújt hőstettek

 

s reggel-gyermekek

 

szerelmeket keresnek

 

s tovább ez úton mennek

 

s Suzanne-ban tükröződnek

 

s elutaznál véle

 

a vakvilágba messze

 

tudod hogy bízhatsz benne

 

mert tökéletes testben

 

lelked megleled

(1969)

 

 

Leonard Cohen: Mint madár a dróton (Bird On A Wire)

 

mint madár a dróton

 

mint részeg az éjféli áhitaton

 

megpróbáltam szabaddá lenni

 

mint egy horogra vetett féreg

 

 

 

mint egy lovag ki könyvből vétetett

 

futamaim megőríztem neked

 

ha gonosz lettem

 

megbocsájtasz talán nekem

 

s ha néha hazudtam

 

tudd nem ellened szóltam

mint egy halvaszűlt kisded

 

mint fenevad kin szarv mered

 

széttéptem minden felém nyújtott kezet

 

de esküszöm e dalra

 

ami rosszat cselekedtem

 

mindent rendbe teszek

láttam egy koldust árnyékára dőlve

 

“nem kérsz te túl sokat” – kérdezte

 

sötét ajtónál szép nő állott

 

“miért nem vágysz többre?” – így kiáltott.

 

(1969)


//

Keresés a setarepules.info-n

Nálam végzett pilóták