Jefri herceg

Olvasom az egyik internetes újságon, hogy Jefri herceg, Brunei szultánjának “teljesen tehetségtelen és tökkelütött öccse” pár év alatt mintegy 15 milliárd dollárt tapsolt el, minek következtében az országot a teljes gazdasági csõd fenyegeti.

Emlékezzünk: Brunei szultánja mindig is dobogón állt a világ legvagyonosabb embereinek listáján, az olajnak és a kivívott függetlenségnek köszönhetõen valóságos paradicsom volt a birodalom. Az emberek nem adóztak, ingyen tanulhattak és simogató kezek vigyázták egészségüket a kórházakban teljesen térítésmentesen, ha tûz ütött ki valahol, a tûzoltók nem stopperral a kezükben húzták a slagot, hogy jogosultak legyenek a veszélyességi pótlékra, sõt, Brunei-ban egyáltalán nem is volt tûz, és a fiatalok átadták helyüket az idõseknek a trolibuszon. Erre fel a száraz tények most azt mutatják, hogy háromnegyedével csökkent a nemzeti vagyon. Nagyon úgy néz ki, hogy a brunei népnek ezután adóznia kell, szörnyû összegeket otthagynia tanévkezdéskor az ápiszokban, s feltehetõen TAJ-számot is kapnak, melynek elvesztése maga a szörnyû és lassú halál.

Mindez egy “teljesen tehetségtelen és tökkelütött öcs” miatt.

Ez nekem fáj. De nem a tizenötmilliárd dollár. A tizenötmilliárd dollárt én most nem is tudnám hirtelenjében átszámítani forintra, s beilleszteni költségvetésembe, különös tekintettel a kosztpénzre, menten asztal alá is fordulnék székemmel. Nekem ez a “tehetségtelen és tökkelütött” kifejezés fáj, bántja az emberi önérzetemet. Rendben van, Jefri herceg mellékállásként és hobbiként pénzügyminisztere is volt a birodalomnak, ezenfelül a Brunei Befektetési Ügynökség vezetõje, s ez már elõrevetít valamit az elmeállapotát illetõen, egy pénzügyminiszteri cím feltételez némi eredendõ tökkelütöttséget, de azért mégis.

Brunei hercegét nem is a tizenötmilliárd dollár okán aposztrofálják hülyének, hanem mert ezzel az összeggel még nagyvonalakban sem tud elszámolni. Õ maga most kifejezetten sértõdötten olvassa bizonyos számvevõ meg kárfelmérési parlamenti bizottságok szemtelen kérdéseit, mire ment el ennyi pénz, ilyenkor aztán igen tény- és tárgyszerûen egyszerûen széttárja a karját, s azt mondja, fogalmam sincs. A fene emlékszik már…

Tudni kell, hogy a kárfelmérési jelentések több tucatnyi Rolls Royce-ot, szaunákat, biliárdasztalokat, magánrepülõket, valamint több tengeröblöt is megtöltõ pezsgõt említenek, de hát ezek nem komoly tételek, mondhatni, semmik. Mintha mondjuk Homoki államtitkár hirtelen égbõl pottyant harmincmilliójára kérdeznénk rá az Országimázs Központ egész éves költségvetéséhez képest, vagy ha Orbán Gyõzõ bányabevételeit hasonlítanánk össze a Dunaferr volt menedzsmentjének fejenkénti és havi 300 ezer forintos sikerdíjával. Ég és föld.

Piti. Ráadásul a Dunaferr vezetõi gyakorlatilag tényleg tökkelütöttek és teljesen tehetségtelenek voltak, porrá rombolták a Vasmûvet, bottal kergették el a vállalat tízezer alkalmazottját, volt év, hogy alig értek el 4-5 milliárd nyereséget, termékeiket elásták, mert külföldön a kutyának se kellett, a várost pedig árvák és betegek halálsikolya verte fel hajnalonként.

A legtökkelütöttebb közülük ráadásul egy bizonyos Matolcsi György volt, a kormány egyik jelenlegi minisztere, aki még tavaly is azt nyilatkozta, hogy a Dunaferrnél minden rendben, semmiféle visszaélést nem tapasztalt, pedig õ aztán testközelbõl figyelte az eseményeket. Ez az ember ma ezzel a véleményével élesen cáfolja a saját miniszterelnökét, az egész Fideszt, kevés okunk van nem azt feltételezni, hogy Matolcsi tényleg tökkelütött és tehetségtelen, tehát elõbb-utóbb repülni fog. Ha a kormány következetes.

Brunei tehát most bajban van. Most már arra kényszerült a szultánság, hogy elárverezzék Jefri herceg luxuscikkeit. A hír szerint nyolcezer tonnányi márványt, pizzakemencéket, edzõtermi felszereléseket, bronz játéklovat, tucat orgonát, húszezer dollárt érõ ebédlõasztalt, két tûzoltóautót, egy helikopter szimulátort, valamint egy Forma 1-es versenyautót helyeztek kalapács alá.

Ám vegyük észre: ezek a tárgyak mind megvannak. Ha úgy veszem, akkor nem történt más, mint hogy a nemzeti vagyon egy részét “nekem ez jár” alapon kimentette magának a herceg, ezt megõrízte, majd végül is visszajuttatta népének, egyedül a pezsgõ, a rengeteg szivar és szarvasgomba tûnt el az anyagcsere örök forgásában. De nem is akarja senki se a fejét venni a hercegnek, fõleg nem bizottság elé citálni. Neki magának fogalma sincs arról, hogy mire költekezett, ám a végeredmény õt igazolja: ami általa a népbõl vétetett, az a néphez is került vissza, legfennebb kissé belenyúlt a társadalmi újrafelosztásba. Brunei népe kedves, türelmes nép, oly nüanszokkal, hogy például mit kezdjek én otthon egy bronz játéklóval, vagy hogy hatan vagyunk a családban, minek a húszszemélyes asztal, igen bölcsen nem foglalkozik, mert tudja, hogy a jövõ minden pillanatban elkezdõdik.

Miképpen minden híresztelés ellenére a Bruneinél alig valamivel nagyobb országokban se tûnik el a dolomit, visszakerül az a végtelen hosszúságú, kanyargós autópályákba, a mi kerekeink simulnak rajta, sõt, elképzelhetõ, hogy mikor a jövõ már nem csak elkezdõdött, de épp a zeniten jár, dolomitot fogunk zabálni vacsorára, és az a milliárd csillagos petárda a magasban se száll el a semmibe, hanem ott csillog fölöttünk, hogy visszahulljon ránk, lényegünkké váljék, s bennünk éljen örökkön örökké.

Lop itt valaki?

Piti kis dolomitügyek meg országimázsolások, ki honnan, mennyiért, törvénytelenül vagy csak “ami nem tilos, azt szabad” alapon; soha még nem volt annyira kérdés a kérdés: ki a tökkelütött és tehetségtelen itten.

Jefri herceg mindazonáltal most nagyon szomorú. Annyira, hogy látni se kívánja szeretett népét, esze ágában sincs hazatérnie, Párizs és London utcáin bolyong, s ahogyan a hír írja, “fogcsikorgatva egyezett bele, hogy ezután félmillió helyett csak havi 300 ezer dollárt kap afféle fájdalomdíjként”.

Így kezdõdik el a világ dicsõsége.

Megyesi Gusztáv


//

Keresés a setarepules.info-n

Nálam végzett pilóták