Franciasaláta

A franciasaláta a bolse vita hidegtálak biztos világnézeti alapja A recept nem érdemel sok szót: a megfelelő állagúra-méretűre főtt-párolt-darabolt összetevőkhöz tartármártást keverünk. Az viszont már megér egy misét, hogyan keltsük életre a majonézes zöldséget, hogyan idézzük meg a szocializmus egyik jellegzetes ínyencségét.

A szervezet napi franciasaláta-szükségletét bőségesen fedezik a hidegtál-talapzatok, meg a futtában beszerzett munkahelyi tízóraik. Ennek ellenére van, aki előre megfontolt szándékkal megveszi az alapanyagokat és franciasalátát készít: legalábbis erre utal hogy a mélyhűtőpultokban számos franciasaláta-keverék található. Kétségtelen, lehet így is, de minek? Hiszen a franciasaláta nem csak gazdaságosabban, hanem jobb minőségben is készíthető, ha maradékokat haszálunk fel. Mondjuk egy levesben főtt friss sárgarépa sokkal ízletesebb, mint a gyorsfagyasztott rokona. Szóval, ha elkészítetted a világ legjobb húslevesét, akkor a fölös zöldség, esetleg hús biztosan jó helyre kerül egy franciasalátában.

Mielőtt lemerülnénk a múlt mélyébe, tisztázzuk, mit keresünk. Van egyrészt az a fajta, amire a szocilalista hidegkonyha számolatlan pakolta sonkatekercset meg a kaszinótojást. Egyszerű alapanyagokból, egyszerű ízesítéssel készült, mivel csak az alapot biztosította a fő attrakcióhoz. Leginkább répa és borsó keverékből állt, s a tartárba aszpikot kevertek, hogy elbírja a ráhalmozott finomságokat.

Egy másik műfaj volt az, amikor a franciasaláta lerázta a sok cafrangot, és megmutatta, mire képes önmagában. Már az egyszerű bolti példányok is sokkal összetettebbek voltak, mint az ipari alapanyagok, hát még ha az ember betért egy Mézes Mackóba*! És persze mindenki tudott pár helyet, ahol ennél is jobb franciasalátát lehetett kapni, az egyik kedvencem a Gellért fürdő büféje volt.

* Hogy a fiatalok is értsék: a Mézes Mackó egy pár üzletből álló lánc volt, hidegkonyhai termékeket és édességet árultak elvitelre, meg helyben, állva fogyasztásra. Volt belőle a Kígyó utcában, a Rákóczi úton, talán ahol most a Szlovák követség van, hirtelen nem emlékszem többre.

Ezeknek a – most úgy mondanánk, prémium – franciasalátáknak volt pár jellegzetes összetevőjük, ízesítőjük. Szóval, ha már beletettük a főtt répákat, a párolt zöldborsót, esetleg főtt krumplit-tojást a tartármártásba (egy rész majonéz, két rész tejföl), ne felejtsük hozzáadni a következők egyikét-másikát-mindegyikét:

  • Nyers alma – kemény, savanyú fajta, egy rejtélyes iparági szabvány folytán mindig 2mm vékony, negyedkör alakú szeletekben került a salátába, a piros héjával együtt.
  • Csemegeuborka – az uborka is kellett bele, de nem az volt a lényeg. Hanem az, hogy a tartárt mindig a fölös mennyiségben rendelkezésre álló uborkalével savanyították – ilyesmire nem pazaroltak drága citromlevet vagy fehérbort – szóval a csemegeuborka íze meghatározó volt.
  • Cukor – a sok uborkalevet valamivel ellensúlyozni kellett, tettek hát bele cukrot, bőven. Ettől lett dolce a bolse vita.

A titok

Legendásan finom volt még a KFKI büféinek franciasalátája. Ahogy a szocializmusnak bealkonyult, azt hittem, sosem fogok többet ilyet enni, s így sosem fogom megfejteni, mitől volt az más, mint a többi. És mégis, valami véletlen folytán hozzám került egy nagyon hasonló termék. Rögtön éreztem, hogy ez ugyanaz az íz, és itt a lehetőség, hogy megfejtsem a titkot. Egy borzasztó egyszerű franciasaláta volt, alig állt másból, mint sárgarépából. A mártása sűrű ragacs, le se lehetett rázni a kanálról. Ránézésre nem volt valami gusztusos, de az íze… hát szóval az íze attól volt olyan különlegesen finom, hogy a sárgarépa már enyhe erjedésnek indult. Persze senkinek sem javaslom, hogy egy szokásos franciasalátát kitegyen a napra egy-két napra, mert a benne lévő tejföl nem erjedni fog, hanem bomlani, az eredmény elfogyasztása pedig nagyon csúnya tünetekkel jár. Itt jön a képbe a sűrű ragacs: a KFKI salátájában egyáltalán nem volt tejföl, nyugodtan lehetett hát érlelni. Hogy az érlelés szándékos volt, vagy csak így hozta a technológia, nem tudom, de az eredmény, ha hiszed, ha nem, kiváló volt.

– o –

És vajon miért hívják ezt franciasalátának? Ilyen ételt elnevezni egy konyhájára joggal büszke népről? Szerintem ez nem lehet más, mint a kollektív tudatalatti bosszúja Trianonért: abból is az egyik legnemesebb. A másik a párizsi.

 

Klebercz Dezső, 2012.


//

Keresés a setarepules.info-n

Nálam végzett pilóták