A Klebercz név eredete

Első ötletek

Mivel sehol sem találtam a név eredetére vonatkozó állítást, előbb magam kezdtem találgatni. Az első gyanúsítottak ezek voltak:

– Eredhet a Kleeberg német szóból, Klee – agyag, Berg – hegy, tehát agyaghegyi, sárhegyi lenne a jelentése.
– Eredhetne a Klebec szóból, ez egy régi szláv szó, egy ősi sütőedényt jelent. Az edény agyagból van, és tehát még a Kleeberg – Klebec szavak közt is előfordulhat valami összefüggés. Mindkét esetben előfordulhat, hogy a név valaha fazekasmesterségre utalt.
– Lehetne akár egy német-szláv összetétel: Klein – Berecz – és akkor a jelentése nyírfácska lenne.

Hosszú ideig egyik változatot sem sikerült sem alátámasztanom, sem elvetnem. Mikor rájöttem, hogy ezt szakértelem híján úgysem fogom magam megoldani, megkérdeztem LvT-t, aki többek közt az Index Nevek, családnevek magyarul topikjának olvasóit szokta megörvendeztetni névelemzéseivel. Jelenleg csak arra van időm, hogy alig-alig szerkesztve közreadjam a levelezésünket, de a dolog még messze nincs befejezve.LvT ugyanis nem csak ötleteket adott, hanem javasolt néhány kutatandó területet is. Köszönöm LvT!

LvT levelei

(Jelmagyarázat: ||-k között a leírt formákat hozom, //-k között a kiejtett hangokat magyaros lejegyzéssel, a ” a jelentést jelzi.)

Elöljáróul: a |Klebercz| nevet /kleberc/-nek olvasom /c/-vel. Ha nem így lenne, akkor az értesíts, mert az alábbiak ez esetben nem lesznek igazak.

Véleményem szerint egyértelműen német eredetű névről van szó. A kiindulóállapotnak három alakot tudok rekonstruálni:

 

1. Kle(i)bers <: Kle(i)ber
2/a. Kle(i)berts <: Kle(i)bert
2/b. Kle(i)bertz < Kle(i)bert

 

Az alábbi változatok igazolhatók az országos vezetékes német telefonkönyvből <http://www.telefonbuch.de/>: 63 |Kleber|*, 55 |Kleiber|*, 112 |Klebert|, 31 |Kleibert|. (A számok országos darabszámok, kivéve a *-sek, amelyek csak a berliniek, mert az országos találatok száma túl sok.) Google-lal igazolható a |Klebertz|, az |-s| végű alakok esetén sajnos nem győztem kiválogatni azokat a formákat, amelyeknek az |-s| része (mivel ez lehet birtokos alak, és többes szám is).
Az 1. és 2/a. esetben |-s| birtokos raggal ellátott apanevet feltételezek, amelyek a “<” mögött álló alapnévből jőnek (vö. |Engels| <: |Engel| ‘angyal’, |Marx| <: |Mark| ‘Márk’). Ez a típus elsősorban északnémet eredetre vallana. Ekkor a szóvégi /sz/ > /c/ változás egy magyarosodási lépés során alakult volna ki (ez az ún. affrikálódás nem ritka a magyarban, vö. |orr- szá(j)| > |orca| > |arc|).
A 2/b. eset egy délnémet alakulat, ahol a korábbi szóvégi |-t|- ből a II. (felnémet) hangeltolódással /c/ hang lett, vö. ehhez m. |Percel| < n. |Pertz(e)l| < |Pertz| + |-l| kicsinyítő képző < |Pertz| ~ |Bertz| < |Bert| < |Albert|, |Robert| stb.

A 2/a. és 2/b. eset mögül ugyanazt az alapnevet lehet rekonstruálni. Az 1. alapja ettől eltér és a rokon hangzás ellenére sem lehet az 1. és 2. alapnevet összekötni. Valószínűbbnek a 2. változat tűnik, mert ahhoz nem kell a magyar lépés (amely még csak nem is rendszerszerű változás, csak nem szokatlan). Ugyanakkor a névközi |e| < |ei| váltakozás megengedhető, mivel ezt a német nyelvtörténet és dialektológiai indokolja.
Az idézettel bemutattad |klebec| szóból való kiindulást nem valószínűsítem, mert az ilyenféle /r/ betoldás csak akkor lenne indokolható, ha a /c/ hosszú lenne (mint pl. |durcás| < |duccás|, |fércel| <: n. |fitzen|). Bár tény, hogy van |piarc| nyelvjárási alak is, de ez is vlsz. csak az eredeti hosszú /cc/ miatt van, vö. ol. |piazza|. Ugyanakkor ezt a |klebec| szót sem magyar, sem német közszóként nem tudom azonosítani, valószínűleg csak régészeti terminusként használatos. Minthogy szláv és sütésre szolgált, megkockáztatom, hogy ez tkp. |chlebec|, ami mögött a szl. |chl(i)eb| ‘kenyér’ szó áll. A |Chlebec| tkp. ‘kenyeres’ egyébként szláv személynévként is ismert, tehát lehetne az alap, ha a szóvégi rövid /c/ > /rc/ magyar változás nem lenne aggályos. (Azonban az alapjával még később találkozunk.)
Vissza tehát a német etimológiákhoz. Ezek közül az 1. a könnyebb.
1.: A |Kleber| alapnevet megtaláltam egy francia oldalon: <http://www.jtosti.com/noms/k2.htm>. Eszerint ez vagy a |Kleiber| név változata, amely régen ‘vályogvető, (esetleg) kőműves’-t jelentett; vagy |Kleber| az eredeti alak is, ez pedig a |kleben| ‘ragaszt’ igéből eredő cselekvőnév. Megjegyzem a n. |Kleber| jelentése régen ‘fagyanta, mézga’ is volt, így azonos jelentésű lehet a m. |Mézga| családnévvel (foglalkozásnévként ‘mézgagyűjtő’). Mindezek a szavak a n. régi |Klei| ‘zsíros, anyagos talaj; iszap’ szó származékai. (Vö. az angolban is: |clay| ‘anyag’, |cleave| ‘hozzáragad; ragaszkodik’.)
Egy másik ötletet ad a n. |Klebing| helynév etimológiája: <http://www.lra-aoe.de/txt/landkreis/ortsnamen.shtml?id=940&s=K*> Ezt egy régi német |Cleph-| ~ |Cleb-| személynévre vezeti vissza. Vélem, hogy ez a személynév végsősoron szláv — a Drang nach Osten során a németek sok szlávot olvasztottak be, ebből következően a német névkincs jelentős része szláv gyökerű — , és azonos a fenti |chl(i)eba| ‘kenyér’ szóval. (Esetleg az ezzel etimológialag rokon n. |Laib| ‘cipó’ < ófn. |hleib| kivételesen fejlődött formája is.) Ez megengedi, hogy a |Kleber| a fentiekhez képest az ilyen |-ing| nélküli — azóta megszűnt — településhez tartozó lakosnév legyen, vagy — méginkább — egy ilyen nevű személyről vett |-er| képzős apanév.
2.: A |Klebert| név nehezebb dió. Nincs ugyanis olyan nyelv és olyan folyamat, amely |-t|-t rakhatna a |Kle(i)ber|-re, így etimológiailag ettől független. Ugyanakkor a |-bert| végű nevek a germánban nyelvekben igen gyakoriak. A régi germán (ill. szláv) névadás szerint ui. két tagból kombinálták a neveket (ez az ún. kételemű névadás). Valószínű, hogy ez a név is ehhez a típushoz tartozik, csak a ritkábbak közé. Így a |-bert| végződés a germán |beraht| ‘fényes, híres’ szó folytatása (vö. angol |bright| ‘világos, fényes’) lehet, és a |kle(i)-| vagy |kle(i)b-| előtagnak is önálló jelentése van. Ennek köze lehet fenti n. |Klei| ‘zsíros talaj, agyag, iszap’ szóhoz, ill. származékaihoz, ideértve az eddig felsoroltakon kívül talán még az |-n|-nel bővült alakot is, amely a n. |klein| ‘kicsi’, a. |clean| ’tiszta’ (eredetileg: ‘zsírral bekent’); de talán nem zárható ki a ‘kenyér’ jelentés sem, akár a szláv |chl(i)eb|-en, akár az ófn. |hleib|-en keresztül.
Egy másik lehetséges megközelítést sugall a fent említett francia oldal, ahol a |Glibert| családnév szerepel, vö. <http://www.jtosti.com/noms/g4.htm>. Ezt a germán eredetű |Gilbert| < |Giliberaht| ‘tüzes + fényes, híres’ névből eredezteti hangátvetéssel. Ennek alapján gondolhatunk egy német |Gilbert| > |Glibert| > |Glebert| > |Klebert| alakulásra is (a délnémet vidéken nem ritkák a félzöngés réshangok, amely indokolhatla a szóeleji /g/ > /k/ változást, ehhez vö. fenti |Bert| > |Pertz(e)l|).
A névről egyelőre ennyit. Ha valami közben még elém kerül, vagy korrigálnom kellenene, akkor értesítéssel leszek.
Még az alábbira reflektálnék:
> Tát szavunk hangfesto eredetu (vö. BENKO: MNy. 50: 257). A NySz. elso
> elofordulását az Apor-kódexbol idézi, szerencsénkre ez éppen
> felszólító módban van: tassa (19). Tehát akkor még nem ccs-vel, hanem
> ss-sel hangzott. A kódex a cs hangot ch, cz, L betukkel jelöli (vö.
> KNIEZSA, HírTört. 108, 111, 124, 129, 133). De a XVI. századtól kezdve
> már cs-s adataink vannak: Tacz meg, Táts fel, táttsuk (NySz.).
>
> Tehát: Kleberl
A |Kleberl| végén az |-l| kicsinyítő képző, amely esetünkben apanévképzőként is szolgál. Ebből nem lehet a fenti |L| = /cs/ + /cs/ = |cz| okán |Klebercz|-et csinálni. Főként mivel ez utóbbiban a |cz| = /c/ az ún. katolikus helyesírás szerinti.
A nevek a megállapodott állami anyakönyvezésig (amely II. Józseffel kezdődött) hallomás útján öröklődtek, így a XV. sz. első felében írt Apor-kódex úzusa nem befolyásolja a nevedet, annál is inkább, mivel a fenti |L| betű csak hasonlított a nagy |l|-re, valójában mindig is különbözött tőle és a használata a XVI. sz.-ra ki is veszett; a |cz| = /cs/ pedig a XVII. sz.-ban tűnik el (a XVIII. sz.-ban már a protestáns helyesírás is feladja a |ts| javára). [Ez utóbbi miatt nem is gondoltam, hogy a nevedett /klebercs/-nek lehetne olvasni.]
– o –
> Mennyivel egyszerűbb a Szabóknak! (Etimológia: szövetből, posztóból
> felsőruházatot készítő mester 😉

Hát igen, bár egy etimológus nézőpontja kissé más. Aki a |Szabó| vezetéknevet kapta, az már nem volt szabó (valószínűleg csak valamelyik felmenője volt az). Ebből a szempontból mindegy, hogy világos-e az etimológiája, avagy sem. Ugyanakkor az etimológus akkor is elégedett, ha egyenlő lehetőségeket felvázol, mert tudjuk, hogy vannak egybeesések (azaz több eltérő előzmény ugyanazt az állapotot adja), ill. az időbeli stb. távolság miatt bizonyos dolgok — valamilyen szinten — eleve
megoldhatalanok.
> Megnyugtató, hogy nem említetted a Klein- és a -berg összetevőket, én sem
> hittem bennük, de magamtól nem tudtam kizárni.

Kizárni a dolgokat — csakúgy, mint igazolni — csak egy bizonyos valószínűségi szinten lehet, ráadásul ezt a szintet az ember a tények ismeretében (vagy nem ismeretében) lövi be “lege artis” (azaz a szakma belső szabályai diktálta módon). [Ez némileg bevezető az ezt követő szakaszhoz.]

 

A |Klebercz| úgy jöhetne ki, hogy a |Kleinberg| hn.-ből szlávok |Kle(i)bersky| lakosnevet képeztek, ami a magyarba átkerülve affrikálódással |Klebercki| lett. Ebből aztán, ha valamiért lekopott volna a szóvégi |-i|, így a maradék a lat. |Brictius| > |Bereck| > |Berec(z)| név útjára lépett volna. Ez több valószínűtlen lépést tartalmaz (pl. az |-i| lekopása), és a végén egy régi magyarra jellemző folyamatot (szóvégi |-ck| > |-c|) feltételez a viszonylag késői korban. Így ez a szükséges valószínűségi küszöb alá esik.

Apropó: |-berg|. Nem válaszoltam a |Klebelsberg|-et illető kérdésedre. Irodalmi adatot nem találtam rá, ezért magamtól adok etimológiát. Az |-s| birtokos jelzős szerkezetre utal, így talán kizárható a |Kleeberg| ‘agyag[nyerésre alkalmas] hegy’ jelentés, és a |Klebel| előtagot személynévnek tekitnhetjük. Mivel az |-l| kicsinyítő képző, az előző levelemben megemlített |Klebing| helynévhez is tartozó személynév lehet az alapja.
> – Kempelen Béla a Kelepcsics nevet említi (lásd alább). Mi lehet ez?
> Előzmény? Mutáció?

Ezt lenne érdemes kikutatni. Ez a lehetőség egyrészt felerősíti az 1. opciót a 2.-kal szemben, másrészt egy 1.b) megoldást vethet fel.

A |Klebersz| > |Kelepcsics| változás nemigen vethető fel, hiszen ehhez az kellene, hogy 1754/55. előtt a szláv elnevezést nagyobb presztízsűnek tekintsék, ezért érdemes legyen szlávosítani*. Ennek ellenére mégis megőrződött a máig németes forma, sőt mára vissza is nyerte az elsőségét. (* A fenti változás nem magyarátható az esetleges szláv környezet miatti természetes hangtani folyamattal, hanem tudatos
szlávosítást igényel.)

Emiatt, ha feltesszük a két név összefüggését, akkor csak fordított irányú |Kelepcsics| > |Klebersz| változást tételezhetünk fel. A szláv név rekonstrukciója |K[e]lebc(ic(|* (esetleg |K[e]lebs(ic(|; a |b| > |p| a következő hang hatására lezajlott zöngétlenedés megjelenése írásban) lehet, a németé |Klebers|. Egyelőre eltekintek a szláv név első |e|- jének egyébként nem lényegtelen problémájától. (* A szláv ékezeteket — félve, hogy nálad nem jelennek meg — RFC-1345 szerinti repülő ékezetes kódolással adom meg, vö. <http://www.faqs.org/rfcs/rfc1345.html>. Itt az |s(| hacsekes |s|-t, azaz magyar /s/ hangot, a pedig |c(| hacsekes |c|-t, azaz magyar /cs/ hangot jelöl s í.t.)

Ez úgy tűnik, hogy tudatos tükörfordítás eredménye: Egy *|K[e]leb| alapnévből kiindulva először egy kicsinyítő képzőt teszünk rá: szl. |K[e]lebec| ~ |K[e]lebek| = n. |Kleber| (az |-er| itt az |-el| változata), amihez apanévképző járult szl. |K[e]lebec(ic(| = n. |Klebers| (N.B. Van kimutatható n. |Klebels| variáns is). A tudatos névválasztást talán valamilyen előny indokolhatta. És mivel nem tűnik “természetesnek”, ezért a váltás vlsz. kikutatható. És ez egyben az elmélet tesztje. N.B. Az alternatív megoldás az, hogy a két név között csak véletlen hasonlóság van, és az egyik alak — mondjuk — a nemesség okán a női ág nevének megőrződése.

Az első |e| kérdéséhez. Ez valószínűleg eredetileg nem a név része, hanem egy magyarosodási lépés eredménye a későbbi |Klebersz| > |Kleberc| változáshoz hasonlóan. Ezt indokolja, hogy az országos szlovák telefonkönyvben van 12 |Keleberc| is. Így az |e| magyarban történő betoldása valószínűbb, mint a németes |Klebersz| alakbeli kiesése (bár ezt sem zárhatjuk ki teljesen).

Így az alapnév lehet az előző levelemben a |Klebing|-nél említett német név, a szláv |chli(e)b| ‘kenyér’, esetleg az ütés, becsapódás hangját utánzó szlk. |klep-| tő (vö. szlk. |klepat(| ‘kopog, kalapácsol’,
|klepec| ‘csapda’, |klepeto| ‘olló <állaté>’ stb.). (Ez utóbbi esetben azonban a zöngés német változat alapja nem ugyanaz, csak egy hangzásában hasonló német név.)

Amennyiben az első |e|-t “eredetinek”, azaz nem betoldottnak tartjuk, akkor még szóba jöhet a török eredetű (de magyarként is ismert) |Keleb| személynév is. (De mint írtam, ez nem nagyon valószínű).

Folyt. köv.

 

 


//

Keresés a setarepules.info-n

Nálam végzett pilóták