A fekete kígyó

Gyerekkori emlék, kilencszázhatvankevés, nyár közepe. Vagy harminc, többnyire fürdőgatyás, szutykos gyerek. Fagyiért állunk sorba a Soós cukrászdájában, meg előtte, még a járdán is.

Soós maszek – ezt sokszor halljuk, bár nem tudjuk, mi az. A fagyija jó – mondják a felnőttek. Ez megint csak homályos, mert Soósé az egyetlen cukrászda a környéken, nincs mihez, se hozzá mit viszonyítani. Azt már értjük, hogy Soós nagyon gazdag. Ennek fő bizonyítéka, hogy nyáron, a legnagyobb fagylaltszezon közepén is bezárhat egy-két hétre. Azt is értjük, hogy egyszer sokan megbetegedtek a fagyijától. Állítólag kacsatojásból főzte – ez megint fura, mert miért kéne a fagyit főzni és minek bele tojás? De a szalmonella szót megtanultuk.

A sor hosszú, széles és türelmetlen. Morgolódunk, mikor a pultos néni egyszer csak abbahagyja a fagyiosztást, és eltűnik az ajtó mögött. Aztán megjelenik egy nagy kannával, és sárgás folyadékot önt a folyton forgó fagylaltgépbe. Megbabonázva nézzük, aztán hirtelen egyszerre felnyög, -mordul, -sikolt az egész gyereksereg. A kannából valami hosszú, fekete kígyóféle csusszan ki, és eltűnik a fagylaltgépben. “Ne ijedezz, csak vanilia!’ – mondja jó hangosan a néni – és egy darabig megint van miről gondolkodnunk.

Furán változott a világ. Akkor 50 fillérért igazi vaniliából és tojásból főzött fagylaltot ehettünk, most pedig a legjobb cukrásztermékekbe is beleképzelgünk párféle ízesítőt, állományjavítót, stabilizátort. Néha, csak a referencia kedvéért, szívesen ennék egy-egy “igazi” fagylaltot, vagy süteményt. Ezeknek a receptjét adom közre alább.

A cukrászműhelyből kitakarítjuk az összes nyersanyagot. A padlót, az eszközöket felmossuk, elmossuk, fertőtlenítjük, leöblítjük. Ezután beviszünk kis lisztet, cukrot, tojást, tejszínt, friss gyümölcsöt, lekvárt, csokoládét, vaniliát, szóval pár olyan alapanyagot és ízesítőt, amit már a nagyanyám is evett gyerekkorában. Utánuk küldünk pár cukrászt, akiket előbb gondosan megmotozunk, nincs-e a zsebükben eldugva egy kis habfix, majd rájuk zárjuk az ajtót. Az előre megbeszélt idő elteltével az ajtót kinyitjuk, és jó okunk van rá, hogy az elkészült terméket igazi süteménynek, fagylaltnak tekintsük. A cukrászokat busásan megjutalmazzuk, hogy máskor is süssenek nekünk igazi süteményt.

Aztán eszembe jutott, hogy a kígyó az álnokság szimbóluma. Lehet, hogy Soós az egész vödör fagylaltba csak egyetlen szál vaniliát tett?

Klebercz Dezső, 2009.


//

Keresés a setarepules.info-n

Nálam végzett pilóták